Bár én magam is a technológiai fejlődés híve vagyok, mégis sokszor felbosszant, hogy hordozható kütyüink nélkül már nem mozdulunk ki sehova (értsd: még a WC-re is magunkkal visszük, pedig régen milyen jó is volt a sampon flakon összetevőit olvasni ????). Ráadásul már nem csak a fiatalokat, de az idősebb korosztályt is megfertőzte a modernizáció és csak úgy ontják magukból a felesleges tartalmakat a közösségi médiában.

Az emberi kommunikáció lassan már korlátozódik a digitális világra. Azt, hogy már szinte mindenki ott van valamilyen közösségi portálon (általában ez a Facebook, Instagram, TikTok és a Youtube) önmagában is lehangoló tény, ám ha tudnánk megfelelően használni annak funkcióit, akkor akár előnyünkre is válhatna. Sajnos az emberiség többsége megállt azon a szinten, hogy cuki állatkákat, közhelyes élet-bölcsességeket vagy más számára abszolút érdektelen dolgokat osztogasson meg. Arról a rétegről nem is beszélve, akik politikai hovatartozásukat és elfojtott agresszivitásukat élik ki ezeken az oldalakon. Mert ugye mindig van kit/mit szidni. Ők az örök elégedetlenek, aki minden tartalomba belekötnek, és mindig találnak alkalmat kedvenc csapatuk, pártjuk vagy vallásuk magasztalására vagy rosszabb esetben – és ez a jellemzőbb – minden más ócsárolására. 

Annyian nem látják a lehetőségeket az internetben és a Facebookban… Ez nagyon szomorú. A hasznunkra válhatnának ezek a modern webportálok és a különböző mobilos alkalmazások, de „mi” csak egoistaként nézeteink igazolására használjuk. Persze könnyű anonimitásba burkolva mindenkit kiosztani. Sok csoport van, ahol próbálják felnyitni az emberek szemét a körülöttünk zajló eseményekről, a sok manipulatív médiáról, a hatalmak árnyoldalairól de csak kevesen tudják megkülönböztetni az igazi háttértörténeteket a hamis, kattintásvadász híresztelésektől, melyeknek sokszor semmilyen valóságalapja nincs. 

Saját tapasztalatból tudom – mivel elég sok, nagy rajongói bázissal rendelkező Facebook oldalat is kezeltem már – hogy az értelmes gondolatok szinte senkit nem érdekelnek. 1-2 lájkolás vagy pár ellenbeszólás és ennyi. Ráadásul egyesek képesek azon is megsértődni, ha valami poénosat teszünk közzé. Mintha visszafejlődne az emberiség… Talán ez azért van, mert túl nagy teret engedtünk a tudatunkat lassan átvevő, vagy legalábbis jó részét helyettesítő technológiai eszközöknek? 

Már nem kell gondolkodnunk?!

Könnyebb elhinni mindent, amit egy TV mond és egymással is arról beszélgetni mi történt egy olyan valóság show-ban, ami valójában csak egy szerep. Kényelmesebb úgy élni, hogy mások nyomorán nevetünk vagy jobb, ha a saját hiteleinket elfeledve inkább az újonnan született kis pandában gyönyörködünk. A média mindenre képes. Eltereli a figyelmet a valós problémákról. Aztán mikor az agyunk már kellőképpen ellazult és befogadó képessé válik, elénk tárnak valami jól hangzó újabb hitel konstrukciót, amivel meglévő hiteleinket kiválthatjuk… Szépen lassan pedig csúszunk lejjebb és lejjebb a lejtőn a technológiának és az offline és online manipulatív médiának köszönhetően. 

A mai fiatalok nem veszik észre, hogy mi zajlik körülöttük. Az erotikát, a halált és az erőszakot szinte intravénásan fecskendezi beléjük az internet. Sajnos beléjük táplálják, hogy szükségük van neves cuccokra miközben hasonló tudású dolgokat töredék részért is beszerezhetnének. Kényszeresen vágyunk az újabb verziókra minden eszköznél, holott régen még egy életre szólóan (vagy legalábbis több 10 évre) vásároltunk hűtőt, mosógépet, telefont. Ma viszont sokszor szánt szándékkal építenek bele a gépekbe maximum pár éves élettartamot, hiszen ha nem romolna el semmi, senki nem venne újat. Akkor pedig mi lenne a gazdasági fejlődés zászlaja mögött megbúvó kapitalizmus bástyáival? 

Szomorú tény, hogy egy koncerten már nem az előadókat nézzük, hanem a mobilunkat vagy 4K felbontású videót felvevő digitális fényképezőgépünket, amin felvesszük a koncertet, hogy híreskedhessünk azzal milyen jó is volt a buli. Vagy rosszabb esetben már akkor, valós időben osztogatjuk meg Facebook-on, hogy milyen jó most nekünk. Csak sajnos közben elfejtjük megélni a pillanatot. Az internet valószínűleg így is tele van már ilyen videóval, akkor miért nem engedjük meg magunknak, hogy tényleg élvezzünk egy előadást ahelyett, hogy ott is egy képernyőn keresztül szemlélnénk az eseményeket? 

Nemrég egy gyorsétteremben ettünk a családommal és képesek voltunk közel egy órán át mobiltelefon és Facebook nélkül egymásra odafigyelve beszélgetni. Eközben mellettünk hat fiatal fiú ült a másik asztalnál és mind a hatan a mobiljukba mélyedve - néha ugyan felkacagva de kb egymáshoz sem szólva - töltötték el ugyanezt az időt. Egy másik asztalnál pedig a nagyival ült egy lány, akinek egyik kezében hamburger, másikban mobiltelefon volt. Az ősz néni pedig maga elé révedve ücsörgött szomorúan, miközbe próbált volna egy kis időt tölteni az unokájával, amíg még megteheti...

Ezért kell vajon beülni valahova társasággal? Egy másik asztalnál két lány üldögélt, egyik teázott a másik pedig laptopján Facebook-ozott az ingyen wi-fit kihasználva. Teljesen jó társaság lehetett. Láttuk, ahogy chat-el 2-3 másik személlyel, a barátnője pedig vele szemben ülve nézelődött érdemi társaság híján. Mi pedig úgy éreztük, körülöttünk mindenki a saját kis digitális börtönébe zárva, zombiként ücsörög vagy sétál és fel sem tűnik nekik, hogy nem ez az az élet, amit az előző generációk nekünk szántak…

Ezt a rendhagyó cikket azért szerettem volna megosztani veletek, mert bár rengeteg hasznos dologról írtam már és most is tartom magam ahhoz, hogy a fejlődés jó és a weboldalak, a webes alkalmazások, maga az internet és a számítástechnikai vívmányok szükségesek, de ne essünk már át a ló túloldalára. Nyissuk ki egy kicsit a szemünket, tanuljunk meg valóban élni és egymással törődve élvezni az igazi életet is!